Hajnali kilenc óra. Nekem hajnali.
Főleg így vasárnap. Csak kicsit visszateszem még a fejem. Most, hogy
belegondolok, nem lehetetlen a csillagközi utazás. A tévében az a fickó este
eléggé értelmesen elmagyarázta. Mert mit is kell tennünk hozzá? Vegyünk egy
darab fotont. Valószínűleg kapható ma már minden szakboltban. A
mellékhatásokról kérdezzük meg elmeorvosunkat, vagy csillagászunkat. Tehát van
egy fotonunk. Esetleg kettő, mert párosan szép az élet. A fotonok vajon párban
járnak? Na, mindegy!
Küldjük el őket a megfelelő irányba. Eddig érthető. De milyen messzire küldjük el? A szomszéd település 18 kilométerre van. Ha oda akarunk eljutni, akkor a távolság már megvan. De mit kezd majd a szomszéd település két fotonnal? Főleg, ha nem találnak parkolóhelyet. A fotonok. Mélyüljünk el jobban ebben a tudományos témában.
Tehát fotottam, illetve, futottam 18 kilométert, felgyorsítottam magam fotonsebességre, vagy futonsebességre? A lényeg, hogy nagyon. Odaérek a szomszéd településre. Mit látok? Sehol nem parkolt egyetlen foton sem, ezért visszafordultam a kiindulási pont felé. Ekkor ért a meglepetés, mert a nagy sebességemtől elgörbült a tér, ezért nem találtam meg a kiindulási pontot. Mivel azonban erősségem a koordinátageometria, gyorsan megállapítottam jelenlegi helyzetemet, és figyelembe véve egy másik adott pontot, összekötöttem magam vele. Máris megvolt a bezárt szög. Ezt kinyitottam, hiszen nem követett el semmit. Ezért elengedtem. Magamat az ágyon. Mivel az átlót nem ismertem, mert nem mutatkozott be, ami ugyebár a két pont között, s talán két foton között is igaz a megállapítás, az volna a legrövidebb út, kénytelen voltam a befogókból számolni. Ez pedig csak tangenssel lehetséges. Vagy ágenssel? Vagy Ágnessel, aki szintén a szomszéd faluban lakik. A kapott érték, - és pofonoktól, amit Ágnes adott - alapján visszataláltam az eredeti kiindulási ponthoz. Persze, kis eltéréssel sikerült csak, hiszen közben az egész világegyetem folyamatosan tágult. Azóta is távolodnak egymástól a dolgok.
Erről jut eszembe, ezért emelkedik folyamatosan a tömegközlekedés ára. Esetleg a bérletek ára. Apropó. És a bérek? Ha már bérelni kell? Szóval, tudományos szempontok alapján kibéreljük a kilométereket. Mégiscsak lehetetlen a csillagközi utazás. A bérek miatt. Amúgy elvileg lehetséges volna. Csillagászati összegek kellenek hozzá, nem pedig csillagász. Ezt hívják tévhitnek. Meg azt is, hogy majd a bérek elérik a csillagokat. Senki és semmi nem érheti el egyelőre őket. Csak a robotok. Ezért robotolunk. Mármint a csillagokért. Mennyit ér ma vajon egy csillag? És a robot?
Visszatérve a tegnap estére, ebből is látszik, hogy nem hazudtam életem párjának. Tudományos konferencián voltam. Közben pedig egy meghatározott vektorral, vagy Viktorral? Tehát nem egyedül, de hazataláltam. Röviden viszont csak arról van szó, hogy munkából hazafelé menet. Nem mentem egyenesen a lakásomba, hanem kis kitérővel, megittam egy sört a közeli "ételbárban". Amúgy jól vagyok. Csak azt hiszem, szokásomhoz hűen, megint visszaaludtam.
Küldjük el őket a megfelelő irányba. Eddig érthető. De milyen messzire küldjük el? A szomszéd település 18 kilométerre van. Ha oda akarunk eljutni, akkor a távolság már megvan. De mit kezd majd a szomszéd település két fotonnal? Főleg, ha nem találnak parkolóhelyet. A fotonok. Mélyüljünk el jobban ebben a tudományos témában.
Tehát fotottam, illetve, futottam 18 kilométert, felgyorsítottam magam fotonsebességre, vagy futonsebességre? A lényeg, hogy nagyon. Odaérek a szomszéd településre. Mit látok? Sehol nem parkolt egyetlen foton sem, ezért visszafordultam a kiindulási pont felé. Ekkor ért a meglepetés, mert a nagy sebességemtől elgörbült a tér, ezért nem találtam meg a kiindulási pontot. Mivel azonban erősségem a koordinátageometria, gyorsan megállapítottam jelenlegi helyzetemet, és figyelembe véve egy másik adott pontot, összekötöttem magam vele. Máris megvolt a bezárt szög. Ezt kinyitottam, hiszen nem követett el semmit. Ezért elengedtem. Magamat az ágyon. Mivel az átlót nem ismertem, mert nem mutatkozott be, ami ugyebár a két pont között, s talán két foton között is igaz a megállapítás, az volna a legrövidebb út, kénytelen voltam a befogókból számolni. Ez pedig csak tangenssel lehetséges. Vagy ágenssel? Vagy Ágnessel, aki szintén a szomszéd faluban lakik. A kapott érték, - és pofonoktól, amit Ágnes adott - alapján visszataláltam az eredeti kiindulási ponthoz. Persze, kis eltéréssel sikerült csak, hiszen közben az egész világegyetem folyamatosan tágult. Azóta is távolodnak egymástól a dolgok.
Erről jut eszembe, ezért emelkedik folyamatosan a tömegközlekedés ára. Esetleg a bérletek ára. Apropó. És a bérek? Ha már bérelni kell? Szóval, tudományos szempontok alapján kibéreljük a kilométereket. Mégiscsak lehetetlen a csillagközi utazás. A bérek miatt. Amúgy elvileg lehetséges volna. Csillagászati összegek kellenek hozzá, nem pedig csillagász. Ezt hívják tévhitnek. Meg azt is, hogy majd a bérek elérik a csillagokat. Senki és semmi nem érheti el egyelőre őket. Csak a robotok. Ezért robotolunk. Mármint a csillagokért. Mennyit ér ma vajon egy csillag? És a robot?
Visszatérve a tegnap estére, ebből is látszik, hogy nem hazudtam életem párjának. Tudományos konferencián voltam. Közben pedig egy meghatározott vektorral, vagy Viktorral? Tehát nem egyedül, de hazataláltam. Röviden viszont csak arról van szó, hogy munkából hazafelé menet. Nem mentem egyenesen a lakásomba, hanem kis kitérővel, megittam egy sört a közeli "ételbárban". Amúgy jól vagyok. Csak azt hiszem, szokásomhoz hűen, megint visszaaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése