Mindig tudtam, hogy nehéz és
küzdelmes gyermekkora volt annak, aki fel akar ébredni, méghozzá korán. Erre
nemcsak születni kell, hanem megfelelő neveltetéssel el kell érni, meg kell
érni a feladatra. Szóval, érettnek kell lenni, mint ama bizonyos szilvának,
amelyből lekvár készül (és sajnos nem pálinka).
Az ébresztő korábban jelzett, mint kellett volna, ezért gondolatban visszaröppenhettem gyermekkoromba. Szinte filmként pergett le előttem a múltam (rövidfilmként). Sok hasonlóságot véltem felfedezni az én gyermekkorom, és a mai médiasztárok gyermekkora között. Csupán kis eltéréseket találtam. Például, hogy én reggel születtem, mosókonyha volt a gyerekszobám, de legalább nekem is volt. A kamrában pedig szilvalekvár állt … volna, ha lett volna kamránk. Esetleg szilvalekvár.
Apám nem a szemöldökét vonta fel, vagy húzta fel, ha valamit nem értett, hanem a szomszédot. De nem szó szerint, hanem idegileg, így nem kellett éveket ülnie sehol. Egyébként is állómunkát végzett, azt is csak csütörtökönként, de sohasem mondott csütörtököt. Különben is, ha hétfő, akkor Belgium. Azt hiszem.
Bizonytalan lettem. Ez biztos! Talán majd legközelebb, esetleg legtávolabb. Minél távolabb a világ zajától, amíg valaki meg nem változtatja … a zajokat. Mert én hiszem, hogy a világot nem lehet, talán csak a benne élő embereket. Az viszont állítólag unalmas, ezt már tudjuk a történelemből. Ha igaz.
Én például, nem tudom, mert abból buktam érettségin. Azért nekem is megvan az a kemény fedeles papír. Háromhavi kemény munka az árokásóknál, igazán jól fizető állás, de már megint elaludtam. Elkanyarodtam a témától, ami viszont nem csoda, mert ha jön a kanyar, el kell dönteni, merre? Balra? Jobbra?
Jobbra-balra forog az ember ebben a zűrös világban, ezért megjegyzem, jól jönne a megváltás. Később. Most még csak öt percet kérek. Az öt perc rövid idő, persze attól függ kinek? Nézőpont kérdése. A párom szerint rövid, nekem éppen elég. A népszerűséghez viszont szintén elég. Naponta a megfelelő csatornán. És persze nem a Panama csatornán, mert az botrányos lenne.
A népszerűség nagy felelősséggel, rajongókkal, és alattvalókkal jár. Rajongó? Alattvaló? Lehet, hogy csak sorstársak. Esetleg társak, sorsok nélkül, de lehet, hogy sorsok, társak nélkül? Na tessék, így jár az, aki nem ismeri az olasz slágereket, és véletlenül, félálomban mellé nyúlva, Ramazottit tesz be a lejátszóba Anastacia helyett. Nem csoda, ha összekeveredik … a két sztár. Vigyázzunk! Világokat keverhetünk össze, illetve meg!
Érdekes információ számomra, hogy több világ is van, s hogy azok átjárhatók. Akkor nem értem, hogyan létezhetnek világtalanok? Ha mindenkinek jut egy kis saját világ, s ha azokon átjárhatunk egymáshoz, akkor hozzám miért nem jár át … mondjuk Naomi Campbell … a saját világával együtt?
Rejtély!
Szomorúan fordulok a másik oldalamra, s továbbra is várom a megváltást, mert bezzeg a Világok Harcát már felújították, de a megváltó … újabb kétezer évet késik! De lehet, hogy igen!
Az ébresztő korábban jelzett, mint kellett volna, ezért gondolatban visszaröppenhettem gyermekkoromba. Szinte filmként pergett le előttem a múltam (rövidfilmként). Sok hasonlóságot véltem felfedezni az én gyermekkorom, és a mai médiasztárok gyermekkora között. Csupán kis eltéréseket találtam. Például, hogy én reggel születtem, mosókonyha volt a gyerekszobám, de legalább nekem is volt. A kamrában pedig szilvalekvár állt … volna, ha lett volna kamránk. Esetleg szilvalekvár.
Apám nem a szemöldökét vonta fel, vagy húzta fel, ha valamit nem értett, hanem a szomszédot. De nem szó szerint, hanem idegileg, így nem kellett éveket ülnie sehol. Egyébként is állómunkát végzett, azt is csak csütörtökönként, de sohasem mondott csütörtököt. Különben is, ha hétfő, akkor Belgium. Azt hiszem.
Bizonytalan lettem. Ez biztos! Talán majd legközelebb, esetleg legtávolabb. Minél távolabb a világ zajától, amíg valaki meg nem változtatja … a zajokat. Mert én hiszem, hogy a világot nem lehet, talán csak a benne élő embereket. Az viszont állítólag unalmas, ezt már tudjuk a történelemből. Ha igaz.
Én például, nem tudom, mert abból buktam érettségin. Azért nekem is megvan az a kemény fedeles papír. Háromhavi kemény munka az árokásóknál, igazán jól fizető állás, de már megint elaludtam. Elkanyarodtam a témától, ami viszont nem csoda, mert ha jön a kanyar, el kell dönteni, merre? Balra? Jobbra?
Jobbra-balra forog az ember ebben a zűrös világban, ezért megjegyzem, jól jönne a megváltás. Később. Most még csak öt percet kérek. Az öt perc rövid idő, persze attól függ kinek? Nézőpont kérdése. A párom szerint rövid, nekem éppen elég. A népszerűséghez viszont szintén elég. Naponta a megfelelő csatornán. És persze nem a Panama csatornán, mert az botrányos lenne.
A népszerűség nagy felelősséggel, rajongókkal, és alattvalókkal jár. Rajongó? Alattvaló? Lehet, hogy csak sorstársak. Esetleg társak, sorsok nélkül, de lehet, hogy sorsok, társak nélkül? Na tessék, így jár az, aki nem ismeri az olasz slágereket, és véletlenül, félálomban mellé nyúlva, Ramazottit tesz be a lejátszóba Anastacia helyett. Nem csoda, ha összekeveredik … a két sztár. Vigyázzunk! Világokat keverhetünk össze, illetve meg!
Érdekes információ számomra, hogy több világ is van, s hogy azok átjárhatók. Akkor nem értem, hogyan létezhetnek világtalanok? Ha mindenkinek jut egy kis saját világ, s ha azokon átjárhatunk egymáshoz, akkor hozzám miért nem jár át … mondjuk Naomi Campbell … a saját világával együtt?
Rejtély!
Szomorúan fordulok a másik oldalamra, s továbbra is várom a megváltást, mert bezzeg a Világok Harcát már felújították, de a megváltó … újabb kétezer évet késik! De lehet, hogy igen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése