A kosárlabdában már minden más színt kiszorítottak. Mégis vittek bele színt. Hurrá! Megvan a megoldás! Talán a futballnál is beválik. Kis hazánkban ezért nincs ma foci. Színesíteni kell. Nem értem, minek idegeskednek?
Én nem idegeskedem, itt a tévé előtt. Ugyanis az ellenfélnek szurkolok, ami ugyebár azt jelenti, hogy azt a kaput akarja bevenni, amelyik nem az övé. Tehát az ellenfélé. Akkor én az ellenfélnek szurkoltam? Ha nem…Hanem?
Mégsem volt olyan jó az a meccs! Ezen az a tény sem javít semmit, hogy már idáig ér a rendetlenül szétdobált sörösüvegek állott bűze. Viszont most legalább más ébresztget. Nem a telefon, és nem valami kemény testrész. Mégis zsibbadt vagyok még. Egyelőre.
Legközelebb magasabbra kell tennem a lábam. Például az asztal tetejére. Alacsonyan tartva ugyanis szerencsétlenséget hoz. Például tartós, kellemetlen illatok, stb.
Micsoda fejetlenség! Ekkora fejetlenség nem létezhetett egyetlen király idejében sem! Mert ugye, tudva levő, hogy amikor ott álltak észosztáskor, hosszú tömött sorban mindenféle királyok az asztal előtt, ami persze kerek vala, Arthur jóvoltából, nem rendelkezhettek ama nemes testrész nélkül. Mivel, ha nem lévén tok, nem adni nekik ész sem. Ezt már a vészbanyák is megjósolták, amit Hobó druida megénekelt. Ez előtt pedig fejet kell hajtani. Persze nem nagyon, mert akkor leesik. A fene ennek az állandó vagdalkozásnak!
Azt hiszem, hogy tinta nem csak a tintatartóban volt, mikor ezen dolgokat lejegyezték az akkori krónikások. Vagy krónikusok. A nagy kérdés viszont, hogy alszom-e még, vagy a tévé előtt ülök, és a képernyőt bámulom? Azt hiszem, nincs különbség, így nem kell csodálkozni azon, ha az ember mosogató lovat lát. Esetleg balettozó elefántot. És azon sem, ha száz majom akar leülni arra az egyetlen székre, ami a szobában található. Így elég zajos, és mozgalmas a hangulat. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egér nem is szereti annyira a sajtot. Csak valaki kitalálta, ezért kénytelen azzal beérni, pedig a macska ezt jobban tudja, nemhogy egy kutya.
Hát igen! Mivel nem szabad ezzel a szóval mondatot kezdeni, ezért ennek a gondolatsornak az eleje, tulajdonképpen a vége. A vége természetesen a közepe lesz. Így egyértelmű, hogy a közepe pedig az eleje kell, legyen.
Aki idáig tudta követni, az nagyon józan gondolkodású, de legalábbis fel van ébredve. Ezek után biztosan megállapíthatom, hogy mindent ért, vagy pedig irodalomkritikus.
Micsoda alapvető igazság! Mekkora filozófiai mélység! Le kellett érte menni a hídról, vagy hídba, ami egyébként is köztudottan ma a legdivatosabb udvarlási forma. Magával ragadó! Buknak erre a nők! Szintén az említett mélységekbe. Most már fel kell, hogy ébredjek valahogy, mert még félreértik egyesek. Én pedig a kettesekkel már húsz éve nem kezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése