Jaj nekem! Ezek a hajnali telefonok az agyamra mennek.
Békésen forgolódok az ágyamban, mivel tegnap óta nem tudok aludni, erre
megszólal ez a … telefon. Nekem is tele van a...fonom...tovább a gondolatokat,
de minek? Pedig ez most nem aktuális, mert ágyban fekve nem kimondottan jó
dolog gondolkodni, ha felkeltem, akkor meg nem szabad arra gondolnom, hogy
felkeltem az ágyból … előbb persze el kell jutni addig … tettekben mérhető a
gondolat ereje, de az még nagyon messze van. Milyen messze is?
A Föld távolsága a Naptól … na mindegy … lényeg, hogy tíz perc alatt ideér. Akkor még ráérek. A főnökömet pedig csókoltatom … valamivel … mivel az előbb biztosan ő hívott. Mit fog vajon mondani, amikor megérkezem a munkahelyre? Talán majd így kezdi. Tíz percre a Földtől.
„Tisztelt galaxis közi utazó! Mint azt volt szíves kifejteni, hogy nézőpont kérdése az egész, ezért nézőpontot váltok.”
Ekkor én leveszem a pizsamámat, és folytatom.
„Váltson is, mert biciklivel járok munkába, és nem ez a megfelelő fokozat.”
A munkahelyet fokozatosan kell megközelíteni, tehát egy külső szemlélő számára nem minden az, aminek látszik, így nyugodt szívvel állíthatom! Bizony, az zsebkendő volt ott reggel a kezemben! Bizony, hogy kifújtam az orromat! Bizony, hogy elaludtam a kukában, aminek még sincs semmi köze egy időgéphez. Pláne nem egy 28 váltófokozatú csillagközi kétkerekűhöz, mint amilyen éppen itt van a fenekem alatt.
Tíz perc miatt az ember nem indít be egy ilyen komoly járművet. Viszont az tényleg csak egy külső szemlélő számára tűnik úgy, mintha én egy kerékpáron ülve nézném mereven az előttem álló kukát. Ami persze nem igaz, mert kérem, nem nekem kell forogni, hogy időt nyerjek, hanem a világnak kell forognia körülöttem, hogy időt nyerjen tőlem, mert amíg én állok, az idő halad, tehát én vagyok az örök és ő a változó. Ez tudományos tény … és biztos …
Utcán különben sem ismerkedem, pláne nem egy kukával … aki nem szól. Ott mindenféle vadállattal találkozhat az ember. Ellenben az erdőben teremnek a friss, ropogós mézeskalácsok reggelire, amihez a látványpékségben banya is jár. Csak nem szabad válaszolni a kérdésükre, mert mindenféle családi kötelékeket vesznek elő, és azzal jól megkötöznek. Illő őket öreganyámnak szólítani, mert akkor teljesítik egy kívánságunkat … de azt háromszor … veri … ezt kenden Lúdas Matyi vissza … vagy az eső veri.
Az időjárás előrejelzést köszönöm! Valószínűleg el tudom kerülni az említett természeti és mesterséges katasztrófákat. Azonban úszni nem tudok, (még árral szemben sem) így felesleges lesz a megvásárolt hét darab esernyő, amit a nagy leárazások okozta felindultságomban vettem. Gondolván a közelgő veszélyre, ami lehet, hogy elkerül, de hát, kerül, amibe kerül … körülbelül …
A Föld távolsága a Naptól … na mindegy … lényeg, hogy tíz perc alatt ideér. Akkor még ráérek. A főnökömet pedig csókoltatom … valamivel … mivel az előbb biztosan ő hívott. Mit fog vajon mondani, amikor megérkezem a munkahelyre? Talán majd így kezdi. Tíz percre a Földtől.
„Tisztelt galaxis közi utazó! Mint azt volt szíves kifejteni, hogy nézőpont kérdése az egész, ezért nézőpontot váltok.”
Ekkor én leveszem a pizsamámat, és folytatom.
„Váltson is, mert biciklivel járok munkába, és nem ez a megfelelő fokozat.”
A munkahelyet fokozatosan kell megközelíteni, tehát egy külső szemlélő számára nem minden az, aminek látszik, így nyugodt szívvel állíthatom! Bizony, az zsebkendő volt ott reggel a kezemben! Bizony, hogy kifújtam az orromat! Bizony, hogy elaludtam a kukában, aminek még sincs semmi köze egy időgéphez. Pláne nem egy 28 váltófokozatú csillagközi kétkerekűhöz, mint amilyen éppen itt van a fenekem alatt.
Tíz perc miatt az ember nem indít be egy ilyen komoly járművet. Viszont az tényleg csak egy külső szemlélő számára tűnik úgy, mintha én egy kerékpáron ülve nézném mereven az előttem álló kukát. Ami persze nem igaz, mert kérem, nem nekem kell forogni, hogy időt nyerjek, hanem a világnak kell forognia körülöttem, hogy időt nyerjen tőlem, mert amíg én állok, az idő halad, tehát én vagyok az örök és ő a változó. Ez tudományos tény … és biztos …
Utcán különben sem ismerkedem, pláne nem egy kukával … aki nem szól. Ott mindenféle vadállattal találkozhat az ember. Ellenben az erdőben teremnek a friss, ropogós mézeskalácsok reggelire, amihez a látványpékségben banya is jár. Csak nem szabad válaszolni a kérdésükre, mert mindenféle családi kötelékeket vesznek elő, és azzal jól megkötöznek. Illő őket öreganyámnak szólítani, mert akkor teljesítik egy kívánságunkat … de azt háromszor … veri … ezt kenden Lúdas Matyi vissza … vagy az eső veri.
Az időjárás előrejelzést köszönöm! Valószínűleg el tudom kerülni az említett természeti és mesterséges katasztrófákat. Azonban úszni nem tudok, (még árral szemben sem) így felesleges lesz a megvásárolt hét darab esernyő, amit a nagy leárazások okozta felindultságomban vettem. Gondolván a közelgő veszélyre, ami lehet, hogy elkerül, de hát, kerül, amibe kerül … körülbelül …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése