-
Nem tudom, hogyan akarsz rendelkezni a szabadsággal, amikor az egy szobor a New
York-i kikötőben. Átgondoltad te ezt rendesen? És ha „át” mondtál, mondjál „bét”
is. A globális melegedés teljesen egyértelmű. Nem értem, hogy miért nem érted.
Ott az a rengeteg nőstény krokodil és jön a büszkeség napja. Egy értelmű, és
akinek egy értelme van annak egy ügye is van. Az együgyű! Befejezem, mert jön
az ápolóm.
- Bétis. Korábban szerettem volna válaszolni, de már késő. Este van, és én ilyenkor kapom a következő „szurit”, ami nem egyenlő a Cruise házaspár gyermekével. Majd, ha elmúlik a hatás, akkor esetleg megbeszélhetjük ezt a szabadság dolgot. Nekem elég nehéz azt elképzelni, mivel rácsok vannak az ablakon. Azonban az emberi elme találékony. Már akinek van. Én viszont nem találom, tehát nem vagyok találékony sem. Jó neked, ha van ápolód. Nekem csak betegeim vannak, holott nem vagyok orvos. A zárakat pedig ne is említsd! Nyitom gondolataimat, mert jön az éjfél. Állítólag jó, ha nyitottak vagyunk mindenre.
- Az ápolómat sajnos leápoltam. Ott volt mögöttem. Mögöttem röggelire. Lassan gondolnom kell az ebédre is. Mostanában sokat gondolok az ebédre. Mindig azt gondolom, hogy majd lesz. Tévedni emberi dolog, ezt már megmondta a sün is annak idején. Na, cammogok bogyózni. Vagyis, először bogyózok, hogy bogyózni tudjak. Sokat dióztam ezen, miközben mogyoróztak, de ezt te majd kiszotyizod. Ha vannak rácsok, akkor vigyázz, nehogy korlátolt légy ... a levesben.
- Ezek szerint az ápolód nem ápolatlan, és ez manapság nagy előny. Az ebéd nem lehet azonos a kutya vacsorájával. (Főleg, ha a leves csirkenyakból készült.) Kiváltképp azért nem, mert nehéz a négylábútól elvenni. Viszont nagy a baj a világban, ha már a sünök is tévednek, nem csak az emberek. Pedig állítólag a sünök nagyon óvatos állatkák, és ez nem csak a szaporodási szokásaiknál mutatható ki. Korlátoltságom mértékének csak a korlátaim állíthatnak korlátokat. Esetleg szabhatnak határokat, de én nem értek a ruhakészítéshez. Nekem hiába mondják, hogy "Na, erre varrj gombot!" Olyankor megpróbálok értelmes arcot vágni, (mint például a fotóimon is) eleresztek egy félmosolyt, mint aki mindent ért, és tovább hámozom a léggömböt. (Jövő héten lehet, hogy kártyavárat építek.) Köszönöm szépen kitartó, de álmos figyelmedet!
- A félmosoly eleresztésével társaságban jobb vigyázni, hátha nem akceptálják. Hiába szoktam kacsintgatni a mellettem állóra, mert jellegzetes a félmosolyom. Ilyenkor molytalanítás jogcímen ki akol bólintanak. Ó igen! A régi szép idők, mikor még csirkenyakat ettünk vasárnaponként. A kutya menedékjogot kért a négy talp alapítványnál, mert nem volt hajlandó rászokni a vegetáriánus étrendre, (fú, fa, virág) pedig vettem neki vegetát is. Csináltam egy kis paprikás krumplit becsinált módon. A krumplit meg a paprikát a kertben szedtem. A szomszéd kertben. Közben majd becsináltam. Könnyű felszedni, bár fagyott a homok, de nem a pincében. Úgy láttam, ha ez így megy tovább, holnap zöldség leves lesz. (Nem nyomtam vissza lakatot a zárra.) Sose lehet tudni, hátha éhes leszek és megkívánom a répát vagy a retket, bár retkem van. Nem sikerült lemosnom, pedig a tisztaságtól fél az egészség-ügy. A szomszéd szívesen lát. Mindig mondja, hogy szívesen látná, éppen mit csinálok. Jól tart. Szemmel … akar tartani. Kedves, mert amióta nekem nincs kutyám, ő vett négy dobermannt. Sokat játszunk. Fogócskát. Eddig mindig én nyertem. Majd olvasod az újságban, ha egyszer esetleg nem. A „kis szervkereskedő” rovatban keresd. Medvetalpat most is árulok, de senki nem veszi.
- A szervkereskedelem nagyon jól jövedelmez, bár nem mindegy, melyik oldalon állunk a bizniszben. Van egy vegetáriánus versike, mely szerint a telihold fényénél szedett répa, retek, mogyoró nagyon egészséges, mert attól még a rigó is későn kelő lesz. Tudom, aki korán kell, az később már nem kívánatos személy. No, de senki sem tökéletes, csak igyekszik hasonlítani valakire. Ettől csak jobban elmélyülhet a barátságunk. A szervkereskedelemben is fontos a dizájn. Én előrelátó módon már készíttettem magamról egy amolyan "részletes" grafikát. Biológia könyvek illusztrációi nyomán lett színezve. Hasonló grafikákat lehetett látni régebbi hentesüzletek falán, de ott disznóról, meg szarvasmarháról szólt az ábra. Én más fajta állat vagyok. Szarvas nem, legalábbis, remélem. Indián barátomtól hallottam, hogy a medvetalp ínyenc csemege. Ne csodáld, ha nem tudod eladni. Hol találsz ma már ínyencet? Sajnos, a szúnyogos időjárás jelentésedet nem fogtam fel, mert ahhoz kétszer kell leesni a fáról, és minimum fejre, én pedig örülök, hogy egyelőre sikerült visszamásznom. Ma amúgy is ötször estem le, és abból csak egyszer sikerült talpra, viszont senki nem mondhatja rólam, hogy fejjel megyek a falnak. Először mindig az orrom ütöm be, de mi közöm mások ügyeihez?
- Engem már régen elválasztottak. Nem is szeretem a tejet, csak a csomagolását. Azt hiszem, egyébként a tej sem szeret engem. Legalább is, nem adta jelét. Szép napot! Nem írhatom neked, hogy olyan szép napot, mint te vagy esetleg én, mert félreértenéd. Az én fényképemet mindig törli az önéletrajból a program, mert azt hiszi, vírus. A kapcsolatunk zátonyra futna. Gondolkozz el ezen. Egy hajó, ami fut! Milyen ökörség.
- Nos, itt az első ellentét közöttünk. Téged elválasztottak, engem pedig le. Nehéz volt, de ki mondta, hogy az élet könnyű? Legfeljebb a tollfosztó mondhatta. Pedig egy kiló toll, meg egy kiló vas ugyanakkora súllyal rendelkezik, mégsem mindegy, hogy melyik esik két méterről a lábunkra. Abban egyetértek, hogy mindketten szépek vagyunk, csak nem mindenkinek. Nekem például én nagyon tetszem, és lehet, hogy ezzel te sem vagy másként. Mármint, hogy tetszel magadnak. Kötelező, hiszen egész életünkben össze vagyunk zárva magunkkal. Hermetikusan. Már megint a korlátoknál tartunk, vagy azok a rácsok? Sosem szerettem a kockás füzeteket, mert azokban a matematika alapjait fedeztem fel. Vagy nem. Mindig kegyelem kettessel mentem át, ezért ne utálj meg, ha nem értem a hajót, meg a futást.
- Honnan indultunk? Vagyis, honnan jöttünk indulatba? Persze, a tükörtojástól. No, azt én sem szeretném, ha tojás lenne a tükrömön, vagy tükörből lenne a tojásom. A magyar műszaki értelmiségi előtt két út a van. Az egyik az alkoholizmus. A másik teljesen járhatatlan. Találtam egy csomó gyertyát, majd azok mellett Internetezek. A gyertyák egy karácsonyi képeslapon vannak, de szépen világítanak. Sose fogynak el. Emlékszem, tíz éve is égtek. Van úgy, hogy kapok képeslapot karácsonyra. Mondjuk, ez volt az utolsó, amit kaptam. Ezt sem nekem címezték, de ide dobta be a postás. Beletekert egy követ, hogy jobban eltalálja az ablakomat. Mindig kiengedem a kutyát, ha jön, mert az ebnek is kell a sportolás. Kerékpárral a postás verhetetlen. Esőkabátban verhető. Megyek és megnézem, van e valami reggelire. A szomszéd ilyenkor szokta szellőztetni a spájzot. Csak fémdobozos dolgokat tudok enni. Nem egészségügyi okból, hanem mert azt fogja a mágnes, amit a dióverő póznára kötöttem. Holnap remélem, hurokra akad egy kis méz is. A padlásról horgászok. A dobermannok pedig bekaphatják. Amit elejtek.
- Minden embert meg lehet ítélni azáltal, hogy mitől jön indulatba, de nem biztos, hogy azt is megmutatja, honnan indult el. Szívesen lennék a szomszédban dobermann, bár akik hisznek a reinkarnációban, azt tartják, kétszer ugyanaz nem lehet az ember. Most már időszerű lesz, ha teljesen felébredek, mert félálomban csak fél életet élhet az ember.
- Bétis. Korábban szerettem volna válaszolni, de már késő. Este van, és én ilyenkor kapom a következő „szurit”, ami nem egyenlő a Cruise házaspár gyermekével. Majd, ha elmúlik a hatás, akkor esetleg megbeszélhetjük ezt a szabadság dolgot. Nekem elég nehéz azt elképzelni, mivel rácsok vannak az ablakon. Azonban az emberi elme találékony. Már akinek van. Én viszont nem találom, tehát nem vagyok találékony sem. Jó neked, ha van ápolód. Nekem csak betegeim vannak, holott nem vagyok orvos. A zárakat pedig ne is említsd! Nyitom gondolataimat, mert jön az éjfél. Állítólag jó, ha nyitottak vagyunk mindenre.
- Az ápolómat sajnos leápoltam. Ott volt mögöttem. Mögöttem röggelire. Lassan gondolnom kell az ebédre is. Mostanában sokat gondolok az ebédre. Mindig azt gondolom, hogy majd lesz. Tévedni emberi dolog, ezt már megmondta a sün is annak idején. Na, cammogok bogyózni. Vagyis, először bogyózok, hogy bogyózni tudjak. Sokat dióztam ezen, miközben mogyoróztak, de ezt te majd kiszotyizod. Ha vannak rácsok, akkor vigyázz, nehogy korlátolt légy ... a levesben.
- Ezek szerint az ápolód nem ápolatlan, és ez manapság nagy előny. Az ebéd nem lehet azonos a kutya vacsorájával. (Főleg, ha a leves csirkenyakból készült.) Kiváltképp azért nem, mert nehéz a négylábútól elvenni. Viszont nagy a baj a világban, ha már a sünök is tévednek, nem csak az emberek. Pedig állítólag a sünök nagyon óvatos állatkák, és ez nem csak a szaporodási szokásaiknál mutatható ki. Korlátoltságom mértékének csak a korlátaim állíthatnak korlátokat. Esetleg szabhatnak határokat, de én nem értek a ruhakészítéshez. Nekem hiába mondják, hogy "Na, erre varrj gombot!" Olyankor megpróbálok értelmes arcot vágni, (mint például a fotóimon is) eleresztek egy félmosolyt, mint aki mindent ért, és tovább hámozom a léggömböt. (Jövő héten lehet, hogy kártyavárat építek.) Köszönöm szépen kitartó, de álmos figyelmedet!
- A félmosoly eleresztésével társaságban jobb vigyázni, hátha nem akceptálják. Hiába szoktam kacsintgatni a mellettem állóra, mert jellegzetes a félmosolyom. Ilyenkor molytalanítás jogcímen ki akol bólintanak. Ó igen! A régi szép idők, mikor még csirkenyakat ettünk vasárnaponként. A kutya menedékjogot kért a négy talp alapítványnál, mert nem volt hajlandó rászokni a vegetáriánus étrendre, (fú, fa, virág) pedig vettem neki vegetát is. Csináltam egy kis paprikás krumplit becsinált módon. A krumplit meg a paprikát a kertben szedtem. A szomszéd kertben. Közben majd becsináltam. Könnyű felszedni, bár fagyott a homok, de nem a pincében. Úgy láttam, ha ez így megy tovább, holnap zöldség leves lesz. (Nem nyomtam vissza lakatot a zárra.) Sose lehet tudni, hátha éhes leszek és megkívánom a répát vagy a retket, bár retkem van. Nem sikerült lemosnom, pedig a tisztaságtól fél az egészség-ügy. A szomszéd szívesen lát. Mindig mondja, hogy szívesen látná, éppen mit csinálok. Jól tart. Szemmel … akar tartani. Kedves, mert amióta nekem nincs kutyám, ő vett négy dobermannt. Sokat játszunk. Fogócskát. Eddig mindig én nyertem. Majd olvasod az újságban, ha egyszer esetleg nem. A „kis szervkereskedő” rovatban keresd. Medvetalpat most is árulok, de senki nem veszi.
- A szervkereskedelem nagyon jól jövedelmez, bár nem mindegy, melyik oldalon állunk a bizniszben. Van egy vegetáriánus versike, mely szerint a telihold fényénél szedett répa, retek, mogyoró nagyon egészséges, mert attól még a rigó is későn kelő lesz. Tudom, aki korán kell, az később már nem kívánatos személy. No, de senki sem tökéletes, csak igyekszik hasonlítani valakire. Ettől csak jobban elmélyülhet a barátságunk. A szervkereskedelemben is fontos a dizájn. Én előrelátó módon már készíttettem magamról egy amolyan "részletes" grafikát. Biológia könyvek illusztrációi nyomán lett színezve. Hasonló grafikákat lehetett látni régebbi hentesüzletek falán, de ott disznóról, meg szarvasmarháról szólt az ábra. Én más fajta állat vagyok. Szarvas nem, legalábbis, remélem. Indián barátomtól hallottam, hogy a medvetalp ínyenc csemege. Ne csodáld, ha nem tudod eladni. Hol találsz ma már ínyencet? Sajnos, a szúnyogos időjárás jelentésedet nem fogtam fel, mert ahhoz kétszer kell leesni a fáról, és minimum fejre, én pedig örülök, hogy egyelőre sikerült visszamásznom. Ma amúgy is ötször estem le, és abból csak egyszer sikerült talpra, viszont senki nem mondhatja rólam, hogy fejjel megyek a falnak. Először mindig az orrom ütöm be, de mi közöm mások ügyeihez?
- Engem már régen elválasztottak. Nem is szeretem a tejet, csak a csomagolását. Azt hiszem, egyébként a tej sem szeret engem. Legalább is, nem adta jelét. Szép napot! Nem írhatom neked, hogy olyan szép napot, mint te vagy esetleg én, mert félreértenéd. Az én fényképemet mindig törli az önéletrajból a program, mert azt hiszi, vírus. A kapcsolatunk zátonyra futna. Gondolkozz el ezen. Egy hajó, ami fut! Milyen ökörség.
- Nos, itt az első ellentét közöttünk. Téged elválasztottak, engem pedig le. Nehéz volt, de ki mondta, hogy az élet könnyű? Legfeljebb a tollfosztó mondhatta. Pedig egy kiló toll, meg egy kiló vas ugyanakkora súllyal rendelkezik, mégsem mindegy, hogy melyik esik két méterről a lábunkra. Abban egyetértek, hogy mindketten szépek vagyunk, csak nem mindenkinek. Nekem például én nagyon tetszem, és lehet, hogy ezzel te sem vagy másként. Mármint, hogy tetszel magadnak. Kötelező, hiszen egész életünkben össze vagyunk zárva magunkkal. Hermetikusan. Már megint a korlátoknál tartunk, vagy azok a rácsok? Sosem szerettem a kockás füzeteket, mert azokban a matematika alapjait fedeztem fel. Vagy nem. Mindig kegyelem kettessel mentem át, ezért ne utálj meg, ha nem értem a hajót, meg a futást.
- Honnan indultunk? Vagyis, honnan jöttünk indulatba? Persze, a tükörtojástól. No, azt én sem szeretném, ha tojás lenne a tükrömön, vagy tükörből lenne a tojásom. A magyar műszaki értelmiségi előtt két út a van. Az egyik az alkoholizmus. A másik teljesen járhatatlan. Találtam egy csomó gyertyát, majd azok mellett Internetezek. A gyertyák egy karácsonyi képeslapon vannak, de szépen világítanak. Sose fogynak el. Emlékszem, tíz éve is égtek. Van úgy, hogy kapok képeslapot karácsonyra. Mondjuk, ez volt az utolsó, amit kaptam. Ezt sem nekem címezték, de ide dobta be a postás. Beletekert egy követ, hogy jobban eltalálja az ablakomat. Mindig kiengedem a kutyát, ha jön, mert az ebnek is kell a sportolás. Kerékpárral a postás verhetetlen. Esőkabátban verhető. Megyek és megnézem, van e valami reggelire. A szomszéd ilyenkor szokta szellőztetni a spájzot. Csak fémdobozos dolgokat tudok enni. Nem egészségügyi okból, hanem mert azt fogja a mágnes, amit a dióverő póznára kötöttem. Holnap remélem, hurokra akad egy kis méz is. A padlásról horgászok. A dobermannok pedig bekaphatják. Amit elejtek.
- Minden embert meg lehet ítélni azáltal, hogy mitől jön indulatba, de nem biztos, hogy azt is megmutatja, honnan indult el. Szívesen lennék a szomszédban dobermann, bár akik hisznek a reinkarnációban, azt tartják, kétszer ugyanaz nem lehet az ember. Most már időszerű lesz, ha teljesen felébredek, mert félálomban csak fél életet élhet az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése