Globális melegedés

Mielőtt még teljesen felébrednék, megpróbálom megjegyezni az álmomat. Ha magamhoz térek, akkor már nem fogok rá emlékezni. Vagyis nem úgy, ahogyan megálmodtam. Az álmok nem hazudnak. Legfeljebb nem teljesülnek. Esetleg nem igazak. Pedig én az igazak álmát aludtam.

Tehát arra emlékszem, mármint az álmomból, hogy maga az elnök ígérte meg nekem, segít a beilleszkedésemben. Más szót használt, de szerintem, azt a kifejezést az esti híradóból vettem. Szóval, ott állt velem szemben a talponállóban, és bizonygatta, hogy segíteni fog. Persze én megnyugtattam, hogy egy szavát sem hiszem az ilyen részeges alaknak, aki talponállókban próbálja megszerezni a bizalmamat. Rendes ember ilyen helyre nem jár. Én is csak véletlenül álmodtam ide magam.

Születésem óta nem találom a helyem. Ezért kell a segítség. Keresem magam. Az álmaimban. Azt tudom, hogy ember vagyok. Azonban az ember veszélyes lény. Néha félek is magamtól. Az ember elpusztíthatatlan, hiszen itt a Földön is meg tudta vetni a lábát, pedig itt nagyon zord körülmények vannak. És akkor itt van még ez a globális felmelegedés. Az igaz, hogy jó dolog az összemelegedés, na de ennyire? És mindenkivel? Hiszen vannak vadállatok is! Nem csak az őserdőben. Például a vízben. Az ember fél a krokodiltól. A krokodil pedig veszélyben van, holott maga is eléggé veszélyes. Csak akkor nem, amikor már a lábunkon van. Vagy a kezünkben.

A döntés is a kezünkben van, hogy mit kezdjünk ezzel a felmelegedéssel? A krokodiltojásokra úgy hat, hogy a nagy melegben csak nősténykrokodilok kelnek ki. Megjegyzem, ez nem volna olyan rossz, ha az emberre is igaz lenne, de a mi tojásainkra legfeljebb csak a szűk ruhák vannak hasonló hatással. Akkor mi is felmelegedünk. Divatdiktátorok figyelem! Óvatosabban a szűkre szabott ruhákkal! Tudom, kell a ruha. Mellesleg, máshol sem szabad szűkre szabni az élethez szükséges dolgokat. Akkor nagyon melegünk lesz. Befűtenek, mint a Nap is az utóbbi néhány évben.

Az ember annyi mindenbe belevág. Érdemes volna elgondolkodni, megéri-e? Például, ha egy asztalt kettévágunk, nem áll meg többé a lábán. Két lábon semmi nem áll meg. Csak az ember. Illetve, az sem mindig. És, ha az embert is kettévágják, akkor már ő sem stabil. Ezért nem szabad senkit sem félbeszakítani. Vagy megosztani az embereket. Nem csak talaj kell ahhoz, hogy megálljon a lábán. Lehet, hogy sokan ezért támaszkodnak? Fogy a talaj? Ennek megint csak a melegedés az oka. Emelkedik a tengerszint. A nulla vonal. Azt viszont nem értem, más szintekre ez miért nincs emelkedő hatással? Matematikából tudjuk, hogy a nulla alatt csak negatív számok vannak. És még csodálkozunk, hogy kihalófélben vannak az optimisták. Egyéb állatfajtákról nem beszélve.
Jó. A csónak is emelkedik a vízzel, de csak addig, amíg nem lesz lyukas. Akkor már hiába evezünk egy csónakban. Saját hajó a megoldás. Esetleg luxusjacht, vagy gyorsnaszád, hogy ne kelljen minden kikötőben megállni. Én azért bízom benne, valahol majd csak kikötünk. És nem kilyukadunk. Mégis, ha jobban belegondolok, nem minden esetben jó a kikötés. Kikötéseinkhez ragaszkodva elveszíthetjük a szabadságunkat. Mert akkor másoknak is lesznek kikötéseik velünk szemben. Viszont, a szabadságaink egy részével mi rendelkezünk. És akkor, amikor mi akarjuk. Legfeljebb vannak esetek, amikor megmondják nekünk, hogy mi mikor is akarjuk igazán.

Na tessék! Addig filozofálgattam itt, amíg teljesen felébredtem, és elfelejtettem, miről is álmodtam! Pedig mondott még nekem néhány fontos dolgot az elnök. Ez biztos. De nyitva az ablak, és elnyomja az utcazaj. Kölcsönhatás. Ők elnyomnak minket, az utca meg őket nyomja el. Az utcák sokkal régebbiek. Csak már lassan nem lesz senki, aki megtisztítaná. Most visszaaludtam, vagy ez volna a valóság?